Életrajzi lexikon

1908. április 20-án gazdálkodó család fiaként született a Baranya megyei Patacs községben (ma Mecsekalja). Négy polgárit és ipariskolát végzett, de továbbra is földművelésből élt. 1933-ban lépett be a Kisgazdapártba, 1936-tól a párt Baranya megyei titkára lett. 1939-től az országos főtitkár-helyettesi posztot töltötte be, s Nagy Ferenc egyik legközelebbi munkatársává vált. 1941-ben a Magyar Parasztszövetség országos főtitkárává választották.

1944. december 21-től Pécs város képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja lett. 1944. december 23-tól 1945. november 15-ig a Belügyminisztériumi politikai államtitkára volt. 1945. augusztus 20-án a Független Kisgazdapárt főtitkárává választották. 1945. november 4-től nemzetgyűlési képviselő volt. Az agrártárca élére 1945. november 15-én került, s 1946. február 23-ig volt földművelésügyi miniszter. A miniszterelnökké kinevezett Nagy Ferenctől átvette az FKgP-központ irányítását.

1947 elején a politikai rendőrség őt is belekeverte a Kisgazdapárt szétzúzására irányuló koncepciós perbe, az ún. “köztársaság-ellenes összeesküvés” ügyébe. A megszálló szovjet hatóságok 1947. február 25-én kémkedés vádjával letartóztatták, majd elhurcolták és koholt vádak alapján 25 év börtönre ítélték. 1955 őszén szállították vissza Magyarországra, de csak 1956. áprilisában szabadult.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején, október 26-án Nagy Imre kormányának földművelésügyi miniszterévé nevezték ki. November 3-án a Kisgazdapárt elnökévé választották, s ezzel párhuzamosan november 2-4. között Nagy Imre kormányában államminiszteri posztot töltött be. A forradalom leverése után Kádárék hatalmuk stabilizálása érdekében az egykori koalíciós pártok néhány politikusát megpróbálták megnyerni, így választották Kovács Bélát 1958 novemberében országgyűlési képviselővé. Ez azonban már csak formális volt, mert a szovjet fogság évei alatt kialakult betegsége egyre inkább elhatalmasodott. 51 éves korában, 1959. június 21-én hunyt el Pécsett.