Életrajzi lexikon

1910. december 24-én született Makón, hagymakertészek családjában. Szegeden jogot tanult, s még egyetemi hallgatóként bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának falukutató munkájába. 1931-ben jelent meg első írása, "Királyhegyes szociográfiája" címmel a Századunk c. folyóiratban. 1933-ban kapta meg jogtudományi doktori oklevelét. 1934-től a makói hagymatermelők szövetkezetének könyvelője, majd 1936-37-ben ügyvezető igazgatója. Közben, 1935-ben öt hónapos nyugat-európai tanulmányútja során a német, svájci és holland mezőgazdaságot tanulmányozta. Visszatérését követően ő is egyike lett azoknak a fiataloknak, akik körül a népi írói mozgalom kikristályosodott. 1937-ben jelent meg a Futóhomok c. könyve a Magyarország felfedezése sorozatban. A következő évben napvilágot látott a Parasztok c. műve. Településszociológiai könyvei (Magyar város, Magyar falu, Magyar tanyák) mellett megemlítendő még az 1941-ben kiadott A magyar paraszttársadalom c. munkája. 1939-44 között aktívan részt vett a baloldali politikai és szellemi mozgalmakban.

1939-ben a Nemzeti Parasztpárt (NPP) egyik alapítója volt, majd a párt képviselőjeként vett részt az ideiglenes nemzetgyűlés munkájában 1944. december 21-től. 1945-46-ban a Parasztpártban főtitkári, 1946-47-ben alelnöki, majd ismét főtitkári posztot töltött be. Az ideiglenes nemzeti kormányban a belügyi tárcát irányította. 1948. szeptember 9. és 1949. június 11. között államminiszter volt. 1949. június 11. -1953. július 4. között, valamint 1954. október 30. -1955. november 15. között a Földművelésügyi Minisztérium élén állt, közben pedig 1953. július 4-től 1954. október 30-ig igazságügy-miniszter volt. 1955. november 15. -1956. október 31. között a minisztertanács elnökhelyettesi posztját töltötte be. 1956. november 3-án a szovjet csapatok kivonulásáról tárgyaló magyar delegáció tagjaként Tökölön letartóztatták, majd egy hónap után szabadon engedték.

1957-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Mezőgazdasági Üzemtani Intézet igazgatója lett, amelyből a ma is működő Agrárgazdasági Kutató Intézetet fejlesztette ki. Megalapította a Gazdálkodás c. agrárközgazdasági folyóiratot. Az MTA-nak 1948 óta levelező, 1956 óta pedig rendes tagja volt. Az agrárgazdasági kutatások szervezése, irányítása mellett 1957 decemberétől 1964 márciusáig az MTA főtitkáraként is tevékenykedett. 1962-ben a Szövetkezeti Tudományos Tanács elnökévé választották. Az 1960-as években a kollektivizált mezőgazdaság problémáival foglalkozott, számos munkája jelent meg e témakörben. Fehér Lajossal együtt nagy szerepet vállalt a gazdaságirányítási reform előkészítésében. Két alkalommal kapott Kossuth-díjat (1948, 1962). 1964-1970 között a Hazafias Népfront (HNF) főtitkára volt. Ugyanezen időszakban a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, 1970-1971-ben pedig főtitkára volt. 1965-től az Elnöki Tanácsnak is tagja volt. Elhunyt 1971. május 11-én, Budapesten.