Életrajzi lexikon

1898. december 31-én született Szőnyben. Szegény sorsú agrárproletár családból származott. Szülőfalujában hat elemit, majd Budapesten 1949-ben népfőiskolát végzett. Harcolt az I. világháborúban 1916-tól 1918-ig, majd a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében is, amiért internálták. A Nagyatádi-földreform során juttatott két kat. hold nem biztosította családja megélhetését, ezért munkát vállalt a MÁV-nál, majd egy fatelepen. A gazdasági válság idején elvesztette munkáját, a későbbiekben rakodóként, kubikusként és részes aratóként is dolgozott. Kapcsolatba került a szociáldemokrata párttal. 1936-ban viszont átlépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Agrárpártba. 1937-től a párt Földmunkás Szakosztályának elnökeként, majd 1941-től a Magyar Parasztszövetség országos titkáraként tevékenykedett.

1945 nyarán a hadifogságból hazatérve három pártba (kisgazda, kommunista, parasztpárt) is hívták, ő azonban a kisgazdapártot választotta. Dobi a párt balszárnyához tartozott, a kommunistákkal való együttműködés híve volt. 1945. júniustól az ideiglenes nemzetgyűlés képviselője, augusztus 20-ától a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKgP) egyik alelnöke, november 4-étől nemzetgyűlési képviselő. A kisgazdapárt képviseletében két ízben államminiszter volt (1945. november 15. ─1946. február 23., 1946. december 18. ─1947. szeptember 24.), s szintén két alkalommal állt a földművelésügyi tárca élén (1946. február 23.─1946. november 20., 1948. április 16. ─1948. december 10.). Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása után, 1947 júniustól a FKgP elnöke lett. 1948. december 10.─1949. szeptember 5. miniszterelnök, 1949. szeptember 5.─1952. augusztus 14. a minisztertanács elnöke, 1952. augusztus 14. ─1967. április 14. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke volt. 1959 őszén belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, s tagja lett a párt Központi Bizottságának. 1967-ben nyugdíjazták. Elhunyt 1968. november 24-én, Budapesten.